Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta
egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a
kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az
élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy
visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek
voltak.'
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az,
aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
pedig biztos van olyan emberke, aki szívesen olvasgatta...
most olvashat!
mióta utoljára írtam, azóta az eredményeim javultak, nagyjából sikerült is megfejteni a romlás okát, lelkieredetű volt...
hogy miért e nagy kihagyás? azért mert nem vagyok hajlandó a napjaimat leirogatni, mert baromira nem izgalmas, hogy dolgozom, itthon döglök és tv-t nézek és zaklatom a neten az embereket...
igaz tettem szert pár új barátra és köszönet nékik az ismeretségért...
most innentől kissé hektikus lesz és időrendiség biztos felborul...
ketten kinn voltunk a szigeten is... mint tudvalevő idén nem volt olyan szűrés, mint tavaly volt, most az EÜM (asszem ez a rövidítése az egészségügyi minésztériumnak) végezte ezt...
direkt megnéztük őket... érdekes módon, volt kis konténerük, bár kissé el voltak dugva a sok sátor között...
csupa előítélettel és mondhatni gonoszsággal mentem oda... de elkezdtünk beszélgetni velük és elmúltak a gonoszságaim, főleg, hogy megmondtuk, hogy tavaly mi csináltuk ezt...
innentől kezdve nagyon készségesek lettek :))
nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy nem kell oda szűrés, mert ugysem lesz ott pozitív...
nem is azért kell csinálni, hanem, hogy lássák a fiatalok, hogy ilyen veszély is van... biztos van, aki ezt hamar elfelejti, de biztos olyan is van, aki nem...
na mindegy, nem vagyunk egyformák...
utána résztvettünk egy beszélgetésen, ami számomra kissé visszás volt, egyrészt, mert alig volt rá kiváncsi valaki, másrészt meg szinte alig tudtam valamit hozzátenni azon kívül hogy a PGBK miért van és mit csinál...
lehet, hogy volt haszna, de szinte csak az unalomig ismételt dolgokról volt szó...
miért csak ennyi a pozitív, valószínű, hogy több van, mennyivel több, miért nem mennek az emberek szűrésre, hogyan lehetne elérni a pontenciális veszélyeztetteket, miért fossák az emberek össze magukat az AIDS szó hallátán még mindig, miért él még még mindig az a tévhit, hogy ez a melegek betegsége...
jó volt ott lenni, de sokat nem adott ez nekem...
valahogy nekem jobban fekszik az, amikor interaktívan lehet az egészről beszélgetni a közönséggel.
az ilyen alkalmak után mindig valamiféle jó érzés tölt el, hogy tudtam tenni valamit... és nem csak a számat téptem...
nah, most jól kipuffogtam magam és el is fogytak a gondolataim...
Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt!
Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt!
Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt!
Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt!
Aki ismeri az embereket, az okos;
Aki ismeri önmagát, az bölcs.
Aki másokat legyőz, az erős;
Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.
Aki tudja, mikor elég, az gazdag.
Aki erőszakosan törekszik, az csupán becsvágyát birtokolja.
De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él.
Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki
egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szögeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kelletta kerítésbe ütnie.Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben..
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: „Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen.Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt.
Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad.
Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.
A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.
A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek és bátorítanak.
Ők mindig készek téged meghallgatni, mindannyiszor, amikor neked arra szükséged van, támogatnak, kitárják előtted a szívüket.
Mutasd meg a barátaidnak, mennyire is szereted őket.
„A barátság öröme, azt jelenti, hogy valaki rád bízott egy titkot " (Alessandro Manzoni)
"Mondd, mit tartassz a legnagyobb erősségednek, úgy tudni fogom, hogy tudlak legjobban aláásni. Mondd, mi a legnagyobb félelmed, úgy tudni fogom mi elé kell majd állítsalak. Mondd, mit kedvelsz a legjobban, úgy tudni fogom mit vegyek el tőled. És mondd, mire vágysz, hogy megtagadhassam azt."